A XXI. század egyik legnagyobb vívmánya, hogy a közösségek az internet és a közösségi média segítségével újra egymásra találtak. Míg a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook felhasználóinak száma lassan a kétmilliárd főt ostromolja, egyre inkább részévé válik mindennapi tevékenységeinknek egyes funkcióinak használata. Az ismerősök és ismeretlenek ezen keresztül váltanak üzeneteket, szerveznek találkozókat, közös programokat, illetve osztják meg életük eseményeit. Manapság mindennapossá vált, hogy a 15–20 éve nem látott barátról is mindent tudunk, és együtt örülünk vele ha gyermeke született, vagy támogatjuk együttérzésünkkel mikor valamilyen baj érte. Lehet ugyan vitatni a Facebook, Twitter és más oldalak szociológiai hatásait, de egy dolgot nem lehet elvenni tőlük: rengeteg eszközt adnak arra, hogy együttműködjünk közeli és távoli ismerőseinkkel.

via GIPHY

Sharing economy — a megosztáson alapuló üzleti modellek

Ennek a fejezetnek a címe egyben diploma munkám címe is, melyben azokkal az üzleti megoldásokkal foglalkoztam, amik elkezdték használni a közösségek erejét. Az internet biztosítja számukra az azonnaliságot, valamint a különböző megoldások biztosítják a felhasználók egymással szembeni bizalmának felépítését. (Gondoljunk csak bele, mennyire egyszerű ma akár egy vadidegenről is pár alap információt megszerezni. Hogy néz ki, mik a hobbijai, kikkel barátkozik, stb.)

A különböző sharing economy megoldások bizonyították, hogy képesek jelentősen felforgatni a hagyományos működési modelleket és iparágakat. Elég csak az Uberre, vagy az AirBnb-re gondolni, akik fogalommá váltak saját területükön. Manapság mindenki a következő Uber akar lenni saját piacán, és mindenki azt várja, hogy az egyes szektorok — így például a biztosítási szektor is — Überizálódni fog.

via GIPHY

Biztosítás, mint “retro” sharing economy megoldás

Előző bejegyzésemben kifejtettem, hogy a biztosítások alapvetően a közösségekről szólnak.

Sokkal egyszerűbb — és jóval olcsóbb — ugyanis a kockázatainkat megosztani másokkal. A sharing economy is pont a megosztásról szól, azonban míg a fúrónk megosztása egy zárt közösségen belül megfogható, addig a kockázatok nem igazán. Egész addig nem látjuk mit is jelentett a kockázat megosztása, míg nem kell igénybevennünk a közösség segítségét, mert baj ért minket. Nem véletlen, hogy általában azok a nyitottabbak a biztosítások kötésére, akik már megtapasztalták milyen is, amikor segítséget kapnak egy nagyobb káresemény után biztosítójuktól. (Ilyenkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy a biztosító csak a “közvetítő” volt, de a valódi segítséget a biztosító által szervezett kockázatközösségtől kaptuk.)

Miért furcsa mégis a biztosításokra, mint sharing economy megoldásokra tekinteni? Talán mert pont a közösség nem látszik már annyira a biztosítási megoldások mögött, csak a biztosító. (Mikor villogtunk rá például utoljára valakire csak azért, mert ugyan annál a biztosítónál van a CASCO biztosításunk? Pedig mi egy közösségbe tartozunk. Nem?)

via GIPHY

Biztosítás 2.0 — P2P biztosítási megoldások háttere

Ha már egyszer a közösség az alapja a biztosításoknak, akkor miért ne teremtenénk meg (újra) a közösségi élményt? Ez minden ún. Peer-to-Peer (P2P) — azaz közösségi — biztosítási megoldás alapja. Ha emellé a gondolat mellé hozzátesszük, hogy a kockázatközösségek számára is mennyi előnyt rejt az, ha a D.R.E.A.M.S keretrendszert (lásd fenti keretes írás) figyelembe véve megbízható, ellenőrzött felhasználói közösség tud kialakulni — ami védi magát a csalóktól, nyerészkedőktől — , akkor máris láthatjuk, hogy valahol mindenképp a biztosítások jövője kell hogy legyen a P2P irány (legalábbis a magánszemély ügyfelek körében)

Szerencsére van már visszajelzés arra, hogy mennyire is képes a közösség megvédeni magát, és mennyire képesek az egyes ügyfelek a közösség részeként vigyázni saját jóhírükre, és ezáltal a közösségre. Egy másik pénzügyi területen, a P2P hitelezés úttörői bebizonyították, hogy működik az, ha részben megkapják az önállóságot a magánszemélyek egy olyan összetett folyamatban, amit addig csak a bankok voltak képesek ellátni. A kihelyezett hitelekhez ugyanis más magánszemélyek nyújtották a tőkét, a P2P hitelező oldalak csupán összekötötték őket.

A visszaigazolás a működésre egyértelműen a visszafizetési és tartozási arány, ami a hiteleknél mérvadó. Bár nem túl hosszú múltra tekintenek vissza a P2P hitelező oldalak, de az egyik legnagyobb ilyen oldal, a Lendingclub történetének nagy részében egy számjegyű volt a bedőlt hitelek aránya, ami messze jobb, mint a bankok saját mutatói. Meg is vizsgálták felhasználóik körében korábban, hogy mi lehet ennek az oka, és nem meglepő módon kiderült: az emberek sokkal kevésbé akarnak tartozni más magánszemélyeknek, mint egy banknak, és nem akarják lejáratni magukat a közösségük előtt.

E példa jól mutatja, hogy lassan elérkezik az idő, hogy a biztosítások is visszanyúljanak a gyökerekhez, és visszacsempésszék a felhasználói élmények közé a közösség szerepét. Hogy miért nem történt meg eddig az igazi áttörés ezen a területen? Ennek több oka is lehet. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy a biztosítási működés erősen túlszabályozott az EU-ban, és az USA-ban egyaránt. Nem könnyű kívülről érkezve beférkőzni erre a területre, mivel rengeteg dolognak meg kell felelni. Ráadásul ez a szakma kellően átláthatatlan is egy laikus számára, így talán ez is ad egyfajta védettséget ennek a szektornak. A kérdés csak az: meddig? Az elmúlt években jelentős befektetések érkeztek az ún. insurtech cégekbe, és egyre erősebb a nyomás a biztosítókon, hogy változtassanak eddigi működésükön, melynek egyik iránya a felhasználói élmény növelése, és míg pár éve még elhanyagolható számú P2P megoldás volt jelen, addig mára a számuk már meghaladja a 80-at a világban.

via GIPHY

A későbbiek során be fogok mutatni pár érdekes példát a nagyvilágból, akik a közösségi működésre építve letettek már valamit az asztalra.