A napokban néztem meg kislányommal a Hihetetlen Család első részét, amiben Mr Irdatlant (aki egyébként privát életében kárügyintézőként dolgozik egy biztosítónál) leteremti a főnöke az alábbi rövid monológgal:

"Engem nem érdekel mijük van biztosítva Bob, nem vagyok rá kíváncsi. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogyan fog ez a cég profitot termelni, ha maga csekkeket állít ki minden Peches Paulnak és Megható Meséjű Marynek, aki csak felhívja telefonon."

Ez a jelenet egy olyan ellentmondásra világít rá a biztosítók működéséből, amit a Lemonade vezetői is mindenhol kihangsúlyoznak, bármerre járnak. Mégpedig azért, mert ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor persze van abban valami, amit Mr Irdatlan főnöke kifejtett, hisz a biztosítónak, mint cégnek minden ki nem fizetett kár gyakorlatilag profitot növelő tényező. (Abba természetesen most ne menjünk bele, hogy persze hosszútávon nem túl jó üzenet, ha egy biztosító nem fizeti a károkat, mert nem sokat fogják választani őt.)

Hogy miért beszélnek mégis róla a Lemonade - mint biztosító - alapítói és vezetői? Mert ők továbbgondolták ezt a dilemmát, és megpróbálják feloldani az alábbi pár dologgal:

• Transzparensen vonják el saját működési költségüket, ami a befizetett díj 20%-a. Ebből fedezik saját működésükön túl a nyereségüket is.
• A díj maradék 80%-ából intézik a károk rendezését, aminek egy részéből viszonbiztosítást vásárolnak, illetve a díj 20%-ából ún "rainy-day" alapot képeznek a sürgősségi kifizetésekre.
• A befizetett díj 40%-a ún. visszatérítési alapot is képez. Mindenkinek meg kell határoznia új szerződés megkötésekor, hogy mely non-profit szervezetnek szeretné adni majd a díjvisszatérítését (ha lenne), és az azonos célt megjelölőkből egy virtuális közösséget építenek. Ezzel próbálják azt elérni, hogy mindenki tudja: ha visszaélést követ el, akkor igazából az általa preferált non-profit szervezetet rövidíti meg, nem a biztosítót.

Ebben a modellben látható, hogy igazából sikerül feloldaniuk Mr Irdatlan dilemmáját, hisz ha náluk dolgozna, akkor bátran rendezhetné a károkat, hisz a Lemonade csak a működési költség faragásában érdekelt, nem pedig a károk kifizetésének elutasításában. És hogy miért hoztam fel ezt a témát ismét, amikor erről már korábban is írtam? Mert kijöttek a friss díjvisszatérítési számok, ami azért megér pár sort.

NEHÉZ ÉV, MÉGIS VAN VISSZATÉRÍTÉS

Daniel Schreiber, a Lemonade alapítója hosszasan részletezte blogbejegyzésében (amiből most szemezgetek), hogy mennyi minden súlytotta 2017-ben a biztosítókat az Egyesült Államokban. Hurrikán pusztított Texasban, Kaliforniát pedig óriási tűzvész súlytotta. Ez a két legnagyobb állam a Lemonade lefedettségén belül, így érthető, hogy ez őket is megviselte. Óriási teszt is volt ez az ő számukra, mert ahogy Daniel fogalmaz: a jótékonyságon túl "a társadalmi küldetésünk otthon kezdődik", azaz minél előbb szerettek volna segíteni a bajban. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az átlagos kárrendezési idő már egy napon belüli náluk. Az ügyfelek is meghálálták ezt, mivel a Clearsurance biztosítói ügyfélelégedettségi mérésen első helyre sorolták a Lemonade-et (az USAA-val közösen). 

A gyors teljesítésen túl azonban továbbra is nagyon fontosnak tartják a díjvisszatérítést, amit alapvető működésük motorjaként használnak. Érdekesség, hogy mivel minden csoportot gyakorlatilag külön kockázati közösségként kezelnek, így azok a csoportok, akiket nem súlytott akkora kár, részesülhettek a díjvisszatérítésben, és az általuk megjelölt szervezet megkapta felajánlásukat. Mégha összességében a Lemonade veszteséges évet is zárt, számos non-profit szervezet jelentős összeget tudott megkapni tőlük (illetve gyakorlatilag ügyfeleiktől).

Lássuk a számokat

Összesen 162 135 dollárt fordítottak jótékony célra, ami az előző évi ráfordítás háromszorosa. Ha viszonyítani kell, akkor ez a teljes díjbevételük 1,6%-a. Ez nem tűnik óriásinak, de nem árt ugyan ezt más szempontból is megvizsgálni, mégpedig ha megnézzük a Fortune100-as cégek jótékonyságát, akkor az látszik a CECP jelentése szerint, hogy ők mindössze bevételük 0,08%-át fordítják jótékonysági célra. Így már nem is olyan rossz ez az arány, ami gyakorlatilag hússzorosa a sikeres cégek ráfordításának.

Pár érdekesség, hogy mely csoportok (ahogy Daniel bejegyzésében van "kohorszok") tudták a leginkább támogatni kiválasztott szervezetüket:

• a Teach for America Los Angelesi kohorszának jó éve volt, mindössze 1%-os kárhányadot produkáltak, így 39%-a a befizetéseiknek, összesen 28 289 dollár a szervezetnek ment.
• A Robin Hood alapítványt támogató queensi kohorsz tagjainak mindössze 3%-os volt a kárhányaduk, így a befizetésik 37%-a (29 084 dollár) a Robin Hood Alapítványnak került átutalásra, akik az éhezőknek segítenek élelemhez jutni.
• Brooklynban a Breast Cancer Research Foundation (Tüdőrák kutató alapítvány) kapott a kohorsz tagjaitól 7 477 dollárt, mivel ők is mindössze 3%-os kárhányadot produkáltak. A pénzt kutatásra, megelőzésre, kezelésre, és a túlélés finanszírozására fordítják.
• New Yorkban az ACLU -t jelölő ügyfelek szintén egészséges kárhányadot (6%) produkáltak, így 9 290 dollárral segítik a szervezetet a diszkrimináció leküzdésében.

A lista persze nem csak ennyi támogatásból áll. A lenti infografikára összeszedték, hogy az összegek pontosan mit és milyen mennyiségben voltak képesek segíteni.

Hogy a Lemonade üzleti modellje mennyire lesz fenntartható? Mikor lesz képes nyereséget termelni? Szerintem ezeket a kérdéseket egy mindössze 2 éves biztosítótól még felesleges megkérdezni. Egy valami biztos: a visszatérítéssel, és ezzel a hozzáállással is bizonyítja, hogy lehet másként is csinálni a biztosítást.

Forrás: Lemonade blog